vissza

BUG közösségi fórum #7 – Birkózás

A március 22-i fórumon a birkózósport vezetőivel, az októberi budapesti világbajnokság szervezőivel beszélgettünk a sportág helyzetéről, de leginkább arról, hogy mennyire népszerű a sportág, milyen kilátásai vannak és mit tehet a BUG mindezért!?  



Kriss Béla versenyigazgató | Bacsa Péter MBSZ alelnök | Bárdosi Sándor olimpiai ezüstérmes | Iglói-Nagy István sajtófőnök

Az első meglepetést a sportág népszerűségének megkérdőjelezése váltotta ki beszélgető-társaimban; érthető, hiszen az ő életük a birkózás körül forog, azonban a kívülálló nem sokat hall erről az ősi sportról. Kis idő múlva azonban mindenki beismerte, hogy a hivatalos sportág a nézettség szempontjából mélyponton van!

MÚLT


 


Mongol népi-birkózók – kenhermann.dk

Ahhoz, hogy megértsük a jelen helyzetet és reális megoldást javasoljunk, át kell tekinteni a sportág történelmét. 

“…a görögöknek olyan volt a birkózás, mint nekünk most a foci!” Bacsa Péter



 Az ókori görög birkózásban a játékosok teljesen meztelenül, testüket olajjal bekenve harcoltak súlycsoport és pontozás nélkül. Kötött szabályok nem voltak, így a harapáson és a nemi szervek érintésén kívül szinte bármilyen fogás engedélyezett volt. Az állóküzdelemben háromszor kellett a földre vinni az ellenfelet, a földharc pedig a teljes kifulladásig tartott, melyet a vesztes fél karemeléssel és két új magasba tartásával jelzett. A birkózás a legnépszerűbb esemény volt az ókori olimpián. A versenyzők köztiszteletben álló harcosok voltak, akik a mérkőzést show elemekkel fokozták; voltak, akik állatokkal vívtak, bikákat cipeltek a hátukon, vagy fákat csavartak ki a földből puszta kézzel.  

“…a birkózás az emberi küzdelem legegyszerűbb és legősibb formája, ha csak az egymással dulakodó gyerekeket nézzük, akiknél a birkózás ösztönből jön.” Kriss Béla

 

A birkózás végig kísérte a történelmet és minden kontinensen megtalálható bizonyos népi formája. Néhány nagyobb kultúra ma is őrzi ezen hagyományokat, így a Mongol, vagy Török népi-birkózóversenyek, vagy a svájci Schwingen a mai napig is jelentős események. A Török olajbirkózás pl. ma is az egyik legrangosabb pénzdíjas versenynek számít.

Török olajbirkózás – pculiar.com

“…a Mongol nyertes nem medált kap, hanem megkapja azt a hegyet, ahol a versenyt rendezték!” Bárdosi Sándor

 A 18-19. századra a városi pénzdíjas versenyeknek és a cirkuszi produkcióknak köszönhetően a népi-birkózás különböző ágai egyre népszerűbbek lettek, a franciák és az angolszász országok pedig különböző szabályokkal hivatalosították a sportágat; így jött létre az Európában honos Greco-Roman, vagy kötött fogású változat, mely tiltja a derék alatti test érintését és az angolszász országokban elterjedt szabadfogású változat, mely a láb érintését és a lábtechnikát is engedélyezte.


 

Török olajbirkózás – pculiar.comA hivatalos birkózás aranykora az első olimpiával kezdődött. Míg az olimpiai versenyeken a hivatalos, folyamatosan szigorodó szabályok jellemezték a sportágat, addig a pénzdíjas versenyek egyre inkább a show irányába mentek el, egészen addig, míg a két stílus a húszas években szinte teljesen ketté vált és így jött létre a “professional wrestling”, vagy nálunk inkább pankráció, melynek előre megrendezett koreográfiája a közönséget volt hivatott szórakoztatni és az “amateur wrestling”, ami a hivatalos versenyekre épült.

A hivatalos birkózás alól egyszerűen kirántották a pénzt!


 

Svájci népi-birkózás – schwingen.gl

 Az egyik lényeges okot a múltban kell keresni, vagyis azt a pillanatot, amikor a – bár kevés sportértékkel bíró – showra épülő pankráció elvált a klasszikus birkózástól és magával vitte az üzletet.