A BUDAPEST URBAN GAMES egy sportközösség, akik azt a célt tűzték ki, hogy a várost használjuk sportolásra, ezért a városi sportközösségek számára nyújtanak szakmai támogatást. Idei második fórumunkon az utcai kosárlabda, azaz a streetball közösséggel beszélgettünk múltról, jelenről és jövőről. (fotó: @fogyt)
Kummert Krisztián | Timár Csaba | Baksa Szabolcs | Varga Máté | Tőrös Balázs
Miért volt szükség új sportág kitalálására, hiszen ott van a kosárlabda!? Ahhoz, hogy megértsük a streetball szerepét, a feltárást a kosárlabdával kell kezdenünk! Több verzió is létezik a kosárlabda eredetére, melyek egyébként nem állnak messze egymástól, így akár kapcsolódhatnak is egymásba, annyi azonban bizonyos, hogy a kosárlabda a fagyos Kanadából ered.
“…a 19. század végén már nagyon kellett valami beltéri alternatíva a hokira épülő társadalom számára.” Tőrös Balázs
A hivatalos források James Naismith nevéhez kötik a sportágat, aki eredeti szakmáját tekintve pap volt, majd hatékonyabbnak érezte, ha edzőként és testnevelő tanárként folytatja pályáját. Az 1890-es években Naismith Kanadából az amerikai Spriengfiled városába költözött, célja pedig az volt, hogy a főleg erőnlétre épülő téli órákat játékosítsa. Egy egyszerű fonott kosarat helyezett fel egészen pontosan 10 láb (3,05 méter) magasra; így jött létre a kosárlabda tizenhárom szabály mentén, és a kezdetekben egyszerű focilabdával játszva. A sportág világkultúrává válását Naismith már nem élte meg, de a világszövetség alapítását (1932) és az első olimpiai játékokat (Berlin, 1936) sikerült elérnie és megérnie.
forrás: Courtesy New York City Park Photo archive
Annyi tehát bizonyos, hogy a kosárlabda fő funkciója a beltéri mozgás volt, így a kezdetekben szó sem volt arról, hogy bárki az utcán pattogtasson.
A kosárlabda hamar begyűrűzött minden társadalmi csoportba, így az amerikai szegénynegyedekbe is. A szabályok kötetlenek, a pályák ad-hoc utcai terek, a palánkok pedig házilag készített deszkák és gyűrűk voltak. A 40-es években a harlemi önkormányzat egyik aktív és felelős alkalmazottja utcai játékokat szervezett a helyi gyerekek számára, majd kezdeményezte a 156-os számú park létrehozását, melyben a kosárlabda mellett játszótér, fallabda és baseball ketrecek is épültek. A park 1956-ban nyitotta meg kapuit, majd 1965-ben a Holcombe Rucker, vagyis az alapító nevét kapta. A park az elmúlt hatvan évben számos streetball és nemzetközi kosárlabda sztárt nevelt ki, és olyan gazdag közösségnek ad otthont, melyet az egész világ és nagy játékosok is figyelemmel kísérnek és látogatnak.
forrás: waldemarpoet.files.wordpress.com
A Rucker Park-i streetball tehát a sportág hazája, innen ered a máig is népszerű “underground játék”, mely az 5×5 elleni egészpályára és rendkívül látványos, de néha kifejezetten gyors és durva játék-kultúrára épül. Ez a műfaj sokkal inkább a játék szeretetét és a közösséget jelenti, mint a később létrejött versenysportot, ezért fontos kiegészítő elemei a graffiti, az aktív helyi közösségi élet és a hip-hop.
forrás: walter iooss jr.
A kosárlabda hazánkban az 1910-es években indult, azonban egészen ‘33-ig a német típusú korbbal szabályai szerinti, palánk nélkül játszották. A kosarazás hamar népszerű lett és 1955-ben a magyar válogatott Európa bajnok lett. Azóta sajnos kevés hasonló szintű eredményről számolhatunk be, így a hazai robbanást inkább az NBA-nek köszönhetjük a 90-es nyitást követően! (forrás: MKOSZ)
forrás: twitter.com/korfball
“Amikor gyerekként jelentkeztem a profi utánpótlásba, akkor egy bizonyos antropometriai vizsgálaton kellett részt vennünk, mely a csontok – és más egyéb tényezők – fejlettsége alapján becsülte meg a várható magasságot!” Baksa Szabolcs (közép)
Egyértelmű tehát, hogy a streetball a kosárlabda “szegényebb”, kötetlenebb utcai változata, azonban van még néhány fontos tényező, mely a mai napig a sportág utcai változatát erősíti, ugyanis a kosárlabdát nem mindenki játszhatja. Az anyagi okok mellett egy másik korlátozó tényező a magassági korlát, mely – bár nem hivatalosan, de – 185 cm-ben húzza meg az alsó határt, sok szerelmet megtörve, szerencsére a streetball óta nem alternatíva nélkül. Egy másik, jellemző ok, ami miatt sokan a streetball-t választják pedig a kosárlabda kötöttsége.
“…bár utólag látom, hogy nem lettem volna az élvonalban, de ettől függetlenül jobban érzem magam a lazább játékszabályok között.” Timár Csaba Concrete’
A streetball, bár a Rucker Park féle underground közösségre, a szabad-játékra épül, az évek során ez a sportág is diverzifikálódott és a műfajokat szabályok választják el egymástól. Az első hivatalos szabályokat az Adidas féle streetball rögzítette a ‘91-es német világbajnokságon, ahol a még játékvezető nélküli, 3×3-as, félpályás rövid játék- és támadóidő vált a sportág versenykategóriájává. A Nemzetközi Kosárlabda Szövetség (FIBA) tulajdonképpen erre a műfajra tette rá kezét, amikor a 2010-es ifi olimpiára “bekebelezte” és továbbszabályozta a streetball versenysportját; a 2020-as olimpián egyébként ennek a kezdeményezésnek köszönhető a sportág megjelenése. A streetball-nak egyébként máig nincs szövetsége, ezért a sportág jelentősen a piacra van utalva, olyan sportszergyártók kezdeményezésére, mint pl. az Adidas, Nike vagy az AND1.
forrás: sportcourt.squarehook.com – Athen, FIBA tour
A streetball őrület nálunk a függöny hullásával, a 90-es években indult, amikor az amerikai játékok és játékosok videókazettái elárasztották a hazai piacot; egyszerre kinőtte a lakosság a tornatermeket és az utcára ment.
“A Jordan éra olyan hatással volt az egész világon, hogy szinte minden gyerek kosarazni és Jordan cipőt akart.” Varga Máté
Magyarország egyébként élen jár a kezdeményezésben, hiszen a 90-es években már számos versenyt szerveztünk, ‘96-ban pedig már világbajnokságot is a Hősök terén.
“…mi a Fogócska utcai iskolába kezdtük a játékot, ahova persze nem lehetett csak úgy bemenni, ezért a kerítésen ugráltunk be és ki, amikor az iskolai biztonsági őr felfedezett bennünket!” Kummert Krisztián
Ezek a világesemények aztán bedurrantották az itthoni közösséget és nem telt el nyáron hónap valamilyen streetball verseny nélkül.
“…a Summer Hoops is egy ilyen meghatározó esemény volt, a srácok, akik ma már apukák, a mai napig beszélnek róla és az akkor kapott mezeket nagy becsben őrzik és csak a nagyobb eseményekre veszik ki a gardrobból. Timár Csaba Concrete’
Az AND1 sportmárka által kezdeményezett MixTape Tour rendezvénysorozat ‘99-től szintén egy megkerülhetetlen esemény volt, melyet az akkor már közel 80 versenyt jegyzett HoopsStarz páros honosított meg. Az show és egyben mérkőzés lényege az volt, hogy világsztárokat hívtak budapestre, akik egy ún. OpenRun előselejtező keretében kiválogatják a hazai ellenfeleiket.
…aki valaha kosárlabdát fogott kicsit komolyabban az itt volt! Timár Csaba Concrete’
Az OpenRun meccseket a MÜPA előtti parkolóban játszották le a jelentkezők, majd az ezt követő napon a vendégcsapattal állt ki a kiválasztott 15 fő, az 5×5, nagypályás bajnokságon a Papp László Arénában.
Ezek a versenyek óriási erőt és lendületet adtak a közösségnek; nehéz számokban kifejezni egy olyan, javarészt szabadidősport népszerűségét, de a kölykök száma robbanásszerűen nőtt a pályákon és suli-udvarokon.
…Kornél megjelenése az amerikai ligában olyan fröccsöt adott a srácoknak, amit el sem lehet képzelni. Addig mindenki úgy tekintett az NBA-re, mint valami földöntúli, elérhetetlen csapatra! Tőrös Balázs
A 90-es évek hype-jának köszönhetően az önkormányzatok is felismerték a kosárlabda utcai változatának fontosságát, így egy nagyobb volumenű beruházás indult meg az országban. Ebben az időben még sehol sem volt a közösségi bevonás, nem, hogy közösségi tervezés, így a pályák sokszor silány minőségűek lettek. A palánkok különböző méretű és formájúak, a gyűrűk nem kültéri használatra készültek, a palánkot rögzítő oszlopok pedig néhol 90 fokban, a pályára merőlegesen kerültek lefúrásra, ami egyértelműen életveszélyes. Ennek a boom-nak köszönhetően azonban ma is rengeteg pálya van a városban.
“…a XI. kerületben pl. egy kilométeres körzetben biztosan találsz egy pályát, persze minőségtől függetlenül!” Kummert Krisztián
A kosárlabda, bár nem tűnik bonyolult sportágnak, de ezekből a példákból jól látszik, hogy itt is szükség van a szakma és a közösségek hozzáértésére, mert rengeteg minden van ami a játékot és az ezzel járó közösségi életet befolyásolja.
Az itthoni pályák / közösségeken belül a Bikás parkot nem lehet szó nélkül hagyni, ahol nyaranta van, hogy 200 ‘baller is lejön a pályára egy délután. A Bikás nem csak Budapest, hanem az ország legnagyobb közössége.
– “…mit gondoltok, érdemes lenne közösségek közti mérkőzéseket szervezni?” – “…áhhh, a bikás mindenkit lenyomna!”
forrás: Bikás Park Streetball
A Budapesti streetball Rucken Parkja tehát a XI. kerületi Bikás park, melynek vezetője és motorja Kummert Krisztián.
“…a sztori úgy indult, hogy életem folyamán háromszor próbáltam kijutni a New York-i Rucker Parkba és mindhárom alkalommal csupán néhány forint, vagy valami családi dráma akadályozta meg az utam, így az utolsó próbálkozást követően úgy döntöttem, hogy inkább a kedvenc, gyerekkori kosárpályámra költöm a megspórolt pénzem, hogy abból egy európai Rucker Parkot, egy igazi kosárlabda zarándokhelyet hozzak létre.” Kummert Krisztián
A parkot egyébként a helyi önkormányzat az elmúlt években felújította, a pálya egyébként jól sikerült – tehát érzékelhető az átgondolt hozzáállás – de a helyi közösségek megkeresése továbbra is elmaradt. Egy kosárlabda pálya nem bonyolult dolog, ma már könnyen lehet profi és nem feltétlenül drága eszközökhöz jutni, ami azonban tovább erősíti a közösséget, azok kimaradtak. A streetball, mint szabadidős, közösségi sportág legfontosabb eszköze – a pályán túl – az a lelátó, ahol a játékosok megpihennek, az arra járók és hozzátartozók bekapcsolódnak, mert ez a nagy közös élmény teszi azzá a streetball-t ami.
A New york-i Rucker Parkban – ami persze nem tíz, hanem hatvan éve működik – lelátók épültek, hiszen egy-egy meccset emberek százai is követnek, akár direkt, akár csak arra bóklászva. Az alapinfrastruktúrán túl fontos a zene, a hip-hop, mely ennek a kultúrának a műfaja. Sokat dob egy-egy meccsen a speeker, aki a csapatokat és a közönséget is buzdítja. A média és a folyamatos kommunikáció pedig talán még meghatározóbb, ami rajtunk múlik!
“Az én álmom csak annyi, hogy egyszer egy NBA játékos tévedjen a pályára; onnantól kezdve nem kéne erőlködni a facebookon, minden magától beindulna.” Kummert Krisztián
forrás: “the city is a playground”
A hazai sportág és a közösségek népszerűségét tehát relatív könnyen be lehet durrantani, melyre remek példa egy történet a közelmúltból. – 2015-ben a görög származású NBA sztár, Giannis Antetokounmpo twitterére írta ki, hogy testvérével leugranak játszani egyet a közeli pályára Thessalonikben; a délután végére több, mint kétezer ember állta körbe a pályát. Az akció hatására a pálya elhiresült és egy szemfüles helyi sportszergyártó az ezt követő évben rendezvénysorozatot szervezett rajta olyan sikerrel, hogy a tavalyi évben már országos szintű, több állomásos eseménnyé nőtte ki magát.
forrás: greece.greekreporter.com
A beszélgetésből kitűnik, hogy a pályák számából nem feltétlenül van hiány, inkább a kiszolgáló infrastruktúra az, ami hiányzik (wc-k, mosdók, padok, szemetesek stb.), mely sokat segít – a lakosságot érintő feladatok, vagyis – a közösségek kialakulásában, megerősödésében.
Az MKOSZ új pályaépítési, “Kosárliget” programja egyébként ígéretesnek tűnik; a program keretében több tucat pályát és ehhez kapcsolódó lelátót és egyéb kiszolgáló infrastruktúrát terveznek létrehozni 2020-ig, melyből már számos meg is valósult! Varga Máté
Holcombe Rucker, vagy Kummert Krisztán példájából jól látszik, hogy egy-egy hivatali- vagy magánember elhivatottságból mennyit tehet a helyi közösségért! Amikor tehát azt mondjuk, hogy – “- áááh, ez úgysem rajtam fog múlni!” akkor érdemes a fenti és még sok számos példát felidézni!
“Az önkormányzatok feladata a keretek, az infrastruktúra biztosítása a helyi igények mentén, a lakosoké pedig a tartalom kialakítása, fenntartása!” Mezős Balázs
…de, ha végre szabályok erősítik a sportágat, akkor miért van szükség a régi, underground vonalra?
A Rucker Park-ból kinőtt klasszikus műfaj a közösségre épül, az új irányzatok – az Adidas, vagy FIBA – pedig a versenysportot erősítik, melynek szintén fontos közösségépítő szerepe van, azonban a klasszikus streetball szabadságát és életérzését kevéssé adják vissza; továbbá, míg a versenysportra lehet forrásokat találni, addig a közösségi, szabadidő eseményekre kevésbé, ezért abban maradtunk, hogy a BUG számára a klasszikus, “Rucker” féle streetball támogatása lenne indokolt, mely talán közelebb is áll a városi játékok alapelveihez.
Mezős Balázs
